Pető Intézet –
– Az emberben rejlő Csoda
Segítse a Pető Intézet Konduktív Iskoláért Közhasznú Alapítvány munkáját adója 1%-ának felajánlásával.
1% Adószám:
18693915-1-43
Fontos, hogy a felajánlást csak 2023. május 20-ig teheti meg!
Ezt követően, rendelkezése az szja 1%-áról, érvénytelen lesz.
Dr. Pető András az 1940-es években hozta létre a központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérült személyek helyreállítását célzó konduktív pedagógiai rendszert, ismertebb nevén a Pető-módszert amelyet az általa vezetett intézet alkalmazott először. Követője és a rendszer továbbfejlesztője, a főiskolai képzés vezetője dr. Hári Mária /1923-2001/ volt.
A konduktív nevelés legfontosabb jellemzői:
A ma már szellemi hungarikumként jegyzett, Dr. Pető András /1893 – 1967/ koncepciójának alapgondolata az volt, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, s ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. Ezért nevezte el módszerét “konduktívnak”, amely latin eredetű kifejezés, jelentése: rávezetés. A konduktív pedagógia egyik legfontosabb célkitűzése -függetlenül az életkortól- az, hogy tanulni tanítson, azaz a tanulási képességeket fejlessze.
A konduktív nevelési rendszer lehetőséget ad a személyiség minden oldalú kibontakoztatására és ugyanakkor lehetővé teszi a társakkal való együttműködést is, előkészít a valódi integrációra.
Pető András professzor a gyermekek fejlesztése mellett, nagy hangsúlyt fektetett a felnőtt diszfunkciósok, mozgássérültek rehabilitációjára is.
A felnőttkori rehabilitációval a modern neuropszichológia is sokat foglalkozik. Idegélettani alapja az a felismerés, miszerint az agy plaszticitása a gyermek- és ifjúkor elmúltával is megmarad. Még súlyos sérülés esetén is, lehetőség van új kapcsolatrendszer kiépítésére, és aktivitás révén bizonyos fokú önregenerálódásra. Fontos, hogy a mozgássérültek visszanyerjék elvesztett képességeiket, lehetőségük nyíljon a munkába való visszatérésre és aktív, tartalmas, minél önállóbb életre legyenek képesek.
A konduktív nevelést /Pető-módszer/ egy speciálisan képzett szakember, a konduktor végzi. Pedagógiai tevékenysége során tudatosítja a célt, rávezet a cél eléréséhez vezető útra. A céltudatos cselekvés pedig aktív tanuláshoz vezet. A konduktor kialakítja az egyénnek és a csoportnak megfelelő komplex pedagógiai programot, ami magába foglalja a mozgásnevelést, beszédnevelést, önellátást, óvodai nevelést és iskolai oktatást is, mely során az érzelmi, akarati funkciókra épít.
A gyermek csoportokban a játék alapvető szükségletére építve, az életkori sajátosságokat figyelembe véve, a tevékenységek integráns részeként énekkel és mondókával segítjük a tanulást, majd a mindennapi életben történő alkalmazást. Az ismétlődő, célszerűen megválasztott énekek, mondókák, versek aktivitásra késztetnek, ritmust adnak a mozdulatoknak, meghatározzák a tevékenység ütemét, végül kiváltják és fenntartják a mozgást. Célunk a lehető legönállóbb részvétel a gyermek közösségben.
CEREBRÁLIS PARÉZIS=CP
– egy betegség, aminek a mozgásfogyatékosság a fő tünete
„Magyarországon évente 90-100 ezer gyermek születik. Közülük 200 baba (gyakoriság 0,2%) a központi idegrendszer károsodása miatt kialakult mozgásfogyatékossággal, cerebrális parézissel jön világra.” – tudtuk meg Dr. Kelemen Anna szakorvostól.
A cerebrális parézis fedő- vagy csoportnév alatt mindazokat a nem előrehaladó idegrendszeri (maradvány) állapotokat értjük, melyeknek mozgásfogyatékosság a fő tünetük. A központi idegrendszeri károsodás a fejlődés korai időszakában következik be, és bár a tünetek súlyosbodhatnak, maga a betegség nem rosszabbodik.
A mozgásfogyatékossággal együtt gyakran sérülnek más funkciók is
„A károsodások túlnyomó többsége (kb. 75 %) a magzati életben, legritkábban a születés körül (kb. 5%) vagy születés után a korai fejlődés időszakában keletkezik (kb. 15 %) – fejtette ki Dr. Kelemen Anna, majd hozzátette – A károsodás okai különfélék: oxigénhiány, helyi vérellátási zavar, infarktus, vérzés, gyulladás, mechanikus sérülés, genetikai okok.”
Ha megvan mind a húsz ujja, nagy baj nem lehet – sokak fülében ismerősen cseng a tapasztalt asszonyok megnyugtató bölcsessége. Mégsem dőlhet a szülő minden esetben nyugodtan hátra, ugyanis ezt a fajta betegséget ritkán lehet azonnal diagnosztizálni.
„Az első tünetek súlyosabb esetekben a hozzáértő és tapasztalt szakember kezében már újszülött korban felismerhetők. Az enyhébb formák is 6 hónapos kor körül tünetadóak lehetnek, de sajnos előfordul, hogy a gyermeket szakember nem látja időben, így csak 1-3 éves kor körül ismerik fel a betegséget.
Annak ellenére, hogy a CP elsősorban mozgásbeli fogyatékosságot jelent, gyakran más funkciók is károsodhatnak. Az érző funkciók károsodása szinte minden esetben kísérik a motoros zavarokat, de szubjektív voltuk miatt nehezebben felismerhetőek, különösen fiatal korban. Sérülhetnek továbbá az érzékszervek működése (hallás, látás (10-20%-ban) és az értelmi (20-30%) és érzelmi működések is. A beidegzési zavar miatt a végtagok izomzata és az ízületek a fejlődés kapcsán változhatnak, kóros ízületi és végtagállás alakulhat ki. Az epilepszia gyakorisága is magas ezeknél a gyerekeknél, kb. 30%.”
– tette hozzá Dr. Kelemen Anna.
A diagnózis után az első kérdés, ami felmerül: gyógyítható?
„Annak ellenére, hogy az agyi károsodás végleges, az agyra jellemző tanulékonyság, az agy formálhatósága lehetőséget ad arra, hogy korai beavatkozással a sérült funkciók javuljanak, az idegrendszer épen maradt részei átvegyék a sérült részek működését, illetve, ha a sérült működések nem helyreállíthatóak, más, kompenzációs stratégiák kialakításával könnyíthetünk a betegek életén” – válaszolta Dr. Kelemen Anna
A szakorvos nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a korai felismerés, és a lehető legkorábbi beavatkozás, továbbá a károsodott működések felmérése, ezek súlyosságának megállapítása. Mindezek után kezdődhet meg a korai fejlesztés, a működések helyreállítása, a kompenzációs stratégiák kialakítása, vagyis a sérült gyermek rehabilitációja, a szakmai csapat, azaz a neurorehabilitációs és konduktív (gyógy)pedagógiai szakemberek bevonásával.
„Ha időben felismerik a betegséget és megkezdik a korai fejlesztést illetve az utógondozást ezeknek a sérült gyermekeknek is megvan az esélyük a hétköznapi életre. A lényeg, hogy a terápia komplex módon és egyénre szabottan történjen. – osztotta meg az ideális rehabilitációs folyamat lényegét Dr. Kelemen Anna, majd felvázolta a valóságot. – A korai fejlesztés összetett orvosi, pedagógiai, pszichológiai és szociális probléma, melynek orvosi és pedagógiai megoldása nem ritkán egymástól függetlenül és nem kellőképpen összeszervezve történik. Egyes korai mozgás rehabilitációs módszerek orvosi felügyelete hiányos és nem a legmegfelelőbb az egészségügyi integráltságuk sem, számos olyan módszer van, melynek igénybevétele a beteg gyermek családjának pénztárcájától függ.”
Ha beteg gyermek születik a családba a nap 24 órája hirtelen semmire sem elég, mert minden perc arról szól, hogy állapota javuljon és olyan legyen ő is, mint a többiek.
„Mint minden más krónikus agyat és mozgásrendszert érintő betegség a központi idegrendszeri károsodás következtében kialakult mozgásfogyatékosság is óriási teher a szülőknek. Mindent meg szeretnének tenni a gyermekért, ezért minden módszert kipróbálnak, amiről hallanak, és az újságok írnak, akkor is, ha nincs egyértelmű szakmai ajánlás. Ez jelentős anyagi és időbeli ráfordítást jelent” – osztotta meg tapasztalatait Dr. Kelemen Anna.
Forrás: Pető Intézet Alapítvány
